…menni vagy maradni? Az egész országra kiterjedő probléma, de egy ekkora faluban, mint a miénk fokozottan érezhető a hatása az elvándorlásnak. Ráadásul míg sokan külföldre mennek boldogulást keresni, addig nálunk már az is komoly változást eredményez, hogy sokan bár az országon belülre, de a településről elköltöznek. Régen sokan ingáztak messzebbre, ma már inkább odaköltöznek.

Fiatalok körében természetesen slágertéma ez, bár sokan nem beszélgetnek róla, hanem megteszik. Mennek. Persze néha parázs viták bontakoznak ki pró és kontra, hogy miért érdemes menni, ki és miért akar maradni. Megérthető gondolkodás ez, hiszen helyben nem sok munka akad, és egyéb tényezők is „vonzóbb” vidékekre, településekre csalják a fiatalokat. És emellett sok fiatalt még a szülők sem marasztalnak, sokkal inkább küldik őket, persze abban bíznak, hogy a gyerekeknek máshol jobb lesz. A rengeteg indok van mindkét oldalon, engem egy érdekes gondolat fogott meg. Hogy mit hagynak ott azok, akik elmennek. Persze nem lenne miről beszélni, ha csak egy üres telket hagynának itt. De a legtöbben itt hagyják a szüleik, nagyszüleik, őseik, rokonaik által rengeteg munkával és áldozattal épített házakat, értékeket. Ha nincs más, mint menni, akkor nincs mit tenni. De vajon mindenki elgondolkodik e legalább azon, hogy milyen gonddal ápolták ezek az emberek azt a kertet, azt a sufnit a ház mellett mennyi kalapácsütéssel hozták össze, hogy a ház vakolását hány rokon segítette. Hogy mennyi boldog vagy éppen szomorú pillanat rögzült azokba a falakba. Hogy azok akik ott laktak, milyen értéknek tekintették a négy falat ami körül vette őket. Több embernek lehettek a szülőházuk, vagy az a ház, ahol az egész életüket leélték. Minden kis sarkot külön ismertek, az egyiket állandóan megérintettek, miközben a lépcsőn leléptek, a másikat meg nem szerették, mert mindig beleütötték a könyöküket. Rengeteg kis emlék, ami miatt egy ilyen fizikai részekből összeálló építmény otthonná, hangulattá, szeretni valóvá válik.

És most kénytelenül, kényszerből, de elkótyavetyélik sokan. Máshol is lesz majd egy ház, ahol el lehet éldegélni, és így is lesz. És így van ez rendjén, vagy sem, legalább egy kis időre álljunk meg, mielőtt az őseink emlékeit hátrahagyjuk, és próbáljuk meg azt érezni, amit ők éreztek.

2015.05.31.