A sors néha nem tudja mit akar. Sosem tudja, épp ettől sors. Jön, ami jön. Mi sem tudhatjuk, hogy mi vár ránk életünk következő percében, ezért azt mondani, hogy mi irányítjuk az életünket, hogy a magunk ura vagyunk, az hazugság. Élnünk kell az életünk, azt ami jön, ami van, ami adatott. Próbáljunk tervezni, de formálódni, alkalmazkodni kell, alakítani, módosítani a terveinket annak megfelelően, ahogy a dolgok alakulnak. Ember tervez (Ember, tervezz!), Isten végez. Nem lehet görcsösen ragaszkodni minden célunkhoz, néha tudni kell elengedni.
És mindezt nagyon nehéz másokkal összehasonlítani. Valódi fájdalmat érezni akkor, ha látjuk, hogy másnak mindaz működik, ami nekünk nem. Ez pedig sajnos csak irigység. Örülni kellene más sikerének, és nem saját sikertelenségünk okait keresni benne, főleg nem a felelősséget hárítani. Mivel sikertelenségünknek leggyakrabban nincs felelőse, csak a sors keze van benne. Az pedig belenyúl az ember születésébe, hogy mikor, hová, milyen családba születik, az ember életébe, hogy milyen tehetséggel bír, mennyi a türelme, kitartása, ereje, hogy kikkel kerül egy közösségbe, kivel ismerkedik meg és köt barátságot... és még lehetne sorolni. Ezek összessége adja az ember életét, nekünk pedig csak annyi a lehetőségünk, hogy az adott pillanatban mindig a megfelelő döntést hozzuk meg. És mivel ez olyan nehéz feladat, mint amilyennek hangzik, általában nem is működik. Nem tudatosan, és ami még érdekesebb, ezek talán nem is jelentik azt, hogy rosszul döntünk. Mert nem tudhatjuk, hogy mikor, melyik döntésünk szül jó eredményt. Ezért nem az a feladat, hogy tudatosan helyesen döntsünk, hanem, hogy döntsünk. A helyességét pedig majd utólag tudjuk megítélni.
Aki ezt a cikket most olvassa, egészen biztosan sokáig tudná sorolni, hogy hányszor volt kegyetlen vele a sors, és hányszor dönthetett volna „jobban”, mégis, aki most megteheti, hogy ezt a cikket olvassa, az a földön élő emberek többségétől jobban él. Mindig úgy kell összevetnünk a helyzetünket a nálunk szerencsésebbekhez viszonyítva, hogy figyelembe kell venni, mennyivel vagyunk mi szerencsésebbek másoknál. És mindjárt rózsásabbnak látjuk a világot, az életünket, reménytelibbnek a jövőt.
2017.11.01.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.