Milyen jó is annak aki már-már kényszeresen rendet tart maga körül. Én sem tartozom közéjük. Annyira nem, hogy szinte sajnálattal nézem azt, aki nem állja meg, hogy a poháralátétre tegye a mellé tett poharat, merőlegesen állítsa be a bevásárló kosárba a tejet és a lisztet, minden alkalommal ürítse a lomtárat. Pedig milyen jó is annak. Mert a rest kétszer fárad. A rendetlenséget időnként meg kell szüntetni, a dolgokat a helyére kell tenni, és akkor az már sokkal nagyobb feladat.
A rossz embereket is addig kell elrendezni, amíg lehet, még a legelején, mert ha sokáig várunk, eluralkodik a káosz. Egyszerűbb a fegyvert elvenni az őrülttől, a játszótérről kitiltani a rossz gyereket, a felelőtlen embert eltüntetni a pénz közeléből, mint gyógyítani a lelőttek sebeit, vigasztalni a síró gyereket, visszaszerezni a már ellopott, elköltött pénzt.
És mindannyian látjuk ezeket az apró jeleket, amikor még megelőzhetnénk a bajt, mikor még tarthatnánk a rendet. De sokan nem tesznek semmit. Mert bennük sincs a lélek rendbe téve.
Azok a jó emberek, akik tudnak rendet tartani a környezetükben és a lelkükben is. Rájuk kellene bízni a jövőt.
2017.06.29
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.