Egyébként… nem lesz semmi baj

A Kémek hídja című filmben kérdezik meg többször a lebukott kémet (többek között, amikor a villamosszéket hozzák szóba, vagy amikor „visszacserélik”, és hazamehet a Szovjetunióba), hogy nem aggódik? És mindig egy kérdéssel válaszol: Az segítene?

Több elemzés és fejtegetés, sőt róla szóló könyv is hozza példának ezt a fajta hozzáállását, mint a bátorság egy jó példája. Mert, hogy nem aggódik a következményeken, nem bénítja meg a félelem. Sőt teljes rezignáltsággal ad hangot annak, hogy miért is kellene félnie, az úgy sem segít. És ez így is van, amikor baj van, akkor már nem segít egyáltalán az aggódás, a kapkodás, a para. Akkor már mindegy.

De nem mindegy előtte. Az, aki így áll hozzá a dolgokhoz, az nem is gondolkodik felelősen, vagy éppen nem törődik bizonyos következményekkel. A címszereplő (akit egyébként egy valóságos kémről mintáztak) minden bizonnyal átgondolta, hogy ha ő kémkedik és elkapják, akkor bizony akár ki is végezhetik. Így ő - akár azt is mondhatnánk - felelőtlenül gondolkodott a saját élete szempontjából, de ezt áldozatként hozta meg azért, hogy a hazáját segítse. Mindazonáltal a lebukása is a felelőtlenségének köszönhető, már nem figyelt eléggé, és egy kém-pénzérmével fizetett egy újságosnál. Ha jobban vagy többet aggódott volna, akkor nem kapták volna el.

Aki valami fontosabb célért képes feladni a félelmeit valóban bátor ember. Aki azonban csupán felelőtlen, vagy nem gondol a következményekre, az egyrészt inkább ostoba, másrészt egy veszélyes (ön és közveszélyes) ember. Az nem bátorság, ha valaki feleslegesen kockáztatja az életét, vagy felelőtlenül neveli gyermekét, trehányul végzi a munkáját. Mert ha egy baj megelőzhető némi egészséges aggodalommal, akkor az a bátor, aki fel meri vállalni, hogy félti azt, amit félteni kell. Az aggodalom nem csak bénító, de ösztönző hatású is lehet. És a hatása az lehet, hogy később már nem kell azon egyáltalán elgondolkodni, hogy az aggodalom segítene-e? Ha időben aggódik az ember, akkor segít.

2020.09.02.