Egyébként... a főnök

...a főnöknek mindenben igaza van, ugye? Szereti a mai emberek többsége a szellemi tespedést, és a felelősséggel járó döntéseket rábízzák, rábízzuk másra. Aztán, ha már úgy is ő, a főnök (a továbbiakban Zsarnok) dönt, akkor minden mást is rábízhatunk. Az apróbb dolgokat. Ha már úgy is az övé a felelősség a nagyobb dolgokért, akkor biztos igaza van (vagy igaza lehet, vagy igaza lesz, vagy úgyis megmagyarázza) mindenben, és lassan a saját felelősségi körünkbe tartozó dolgok eldöntésében is rá hagyatkozunk. A dönteni, felelősséget vállalni lusta, gyáva emberek kiépítik a maguk kényelmét kiszolgáló diktatúrát, amiben ők maguk is rabszolgává lesznek. Nem, mintha a többség nem hasonlóan tenne. Annyira belénk van már nevelve a szolgalélek, hogy hozzászoktunk, és állandóan saját magunkat is szabályozzuk. Sokszor akkor is, ha ezzel saját magunkat hozzuk hátrányba.

És milyen érdekes, külső szemlélődőnek talán vicces helyzet alakul ki, ha a Zsarnok a saját érdekét akarja érvényesíteni a korábban még a közösség vagy akár saját maga által kreált szabály ellenében. Az a szomorú pillanat is ekkor érkezik el, hogy az emberek ilyenkor ráhagyják. Az ember saját magát cenzúrázza helytelenül, befogja a száját, hisz a Zsarnoknak, a főnöknek igaza kell, hogy legyen. A főnök, mivel főnök, érvényesíti akaratát, azáltal erőszakolva ki, hogy senki nem vállal felelősséget a saját vagy akár a közösség véleményének megformálásával, így kialakul a diktatúra.

Az egészből pedig a szabályokkal szembe menő, de mindezt elnéző rendszer alakul ki, ami pedig korrupció. Nem csak pénzzel tehetünk tehát valakit korrupttá, hanem azzal is, hogy más jogosultságokra hivatkozva bármit elnézünk neki (igen, mi magunk hivatkozunk úgy, hogy így-is úgy-is neki lesz igaza, legyen tehát úgy, ahogy akarja).

Ki mondott utoljára ellent a főnökének, vagy egy általában társadalmilag kiválasztott személynek, mert a saját döntését, saját gondolatát, akaratát akarta érvényesíteni? Aki megtette, az még szabadnak mondhatja magát. Főleg, ha esetleg emiatt elvesztette a munkahelyét, pozícióját.

Mert ugye örök kérdés, hogy mi a jobb, biztonságban lenni a rabságban, vagy kockázatosan élni a szabadságban? Azért a legjobb történetek, filmek olyan emberekről, eseményekről szólnak, amikor valaki kiáll az igazságért a szemét Zsarnokkal szemben. A tüntetések, lázadások, szabadságharcok és polgárháborúk mind olyan eldurrant lufik, amik akkor durrannak el, ha a belsejükben már túl sok öncenzúra, diktatúra és korrupció (vagy gyűjtőnéven: szemétség) gyülemlett fel. De szerintem ezt nem éri meg kivárni, főleg a Zsarnoknak nem. Kivéve ha olyan rabszolgahad van mögötte, mögöttük, akiket már teljesen elvakított a nagy vezető vagy a nagy eszme, és ilyenkor képesek a legaljasabb (birkamód) módon, ezek az agy mosott emberek a saját családjuknak, a saját érdeküknek és akaratuknak is ellentmondva, a kényelmes parancsteljesítésre átállva mindent tönkretenni maguk körül, miközben nekik nem is lesz jobb.

És sajnos mindig kilyukadunk ide, mivel ha egy rendszer jó, és működik, ott az emberek elkezdenek lustulni, és ráhagyatkozni másokra... és a kör kezdődik elölről. Kényelmes volt egy ideig a rabszolgaélet a rabszolgáknak? Tele volt munkával, néha igazságtalanul megverték őket, de volt étel és szállás a fejük felett. De annak is vége lett.

2015.09.30.