A legutóbbi választás legnagyobb csalódása számomra az volt, hogy a választást megelőző napokban a korábbi őszintébb kampányolási időszakot megszakította egy talán megszervezett, mindenesetre heves, dühös, ostoba és aljas hazugságokkal terhelt riadó-lánc szerű lerohanás. A falu sok házába bekopogtak, és nem valaki mellett, sokkal inkább valakik ellen (többek között ellenem) érveltek, mint már írtam, súlyos hazugságokat véve alapul. Ezek egy részét persze visszahallottam utólag.
Tudom jól, hogy nem ezen múlt a választás, nem is erre akarok kilyukadni. Nem is arra, hogy ki szervezte vagy találta ki az egészet. Sokkal inkább arra, hogy akik ezt az egyértelműen nem etikus módszert képesek voltak bevetni, vajon belegondoltak abba, hogy hosszú távon milyen hatást érnek el?
Mert meg vagyok róla győződve, hogy több hazugságot terjesztő, ezeket kitaláló, a hátunk mögött aljas szándékkal szervezkedő idővel maga is elhitte azt, amit kitalált. És érzem, hogy sokan szintén elhitték ezeket, vagy ami még rosszabb, nem a tényeket hitték el, de az üzenet, miszerint mi rosszak vagyunk, az megmaradt bennük. De miért volt erre szükség? Valakit minden áron be kellett sározni? Valakiket a rossz oldalra kellett állítani, hogy el lehessen mondani: „ők a rossz emberek, viszont a másik jó ember”? És megérte?
Annyit értek el, hogy a rossz embernek beállított jelölteket sokan most már valóban rossz embernek képzelnek. A jó embernek beállított jelölt meg hol van? Kiderült róla vajon, hogy tényleg ő a jó ember, a jó választás?
Az a pár ember most már tehet bármit, érhet el bármit, vívhat ki és alkothat bármit, most már rossz ember marad az emberek szemében? A hazugságok kitalálóinak szemében mindenképp, mert nekik más már nem marad a saját hamis igazuk alátámasztására. Ezért továbbra is szajkózzák azokat.
De honnan tudhatjuk az idei választáson, hogy mi igaz, és mi pletyka?
Talán nem ezekkel kell foglalkozni. Ehelyett az elért eredményekkel és a hozzáállással kell foglalkozni, ami alapján talán előre lehet jósolni, hogy ki fog valóban mindent megtenni a faluért, hogy ki fog előre mutató, eredményes gondolkodással hozzájárulni, hogy a falu gyarapodjon. Nem az ígéretekkel, az ötletekkel és a tervekkel kell foglalkozni, az mindenkinek van. Azt kell megnézni, hogy ki az, aki betartotta az ígéreteit, aki sikeresen váltott valóra több ötletet, és főleg, aki ezt többször vagy hosszabb távon tudta megtenni. Mert mindezek jelentik azt, hogy van bátorsága elkezdeni a feladatokat, és van benne kitartás és becsület, hogy véghez is vigye azokat.
Közvetlen attól próbáljunk válaszokat kapni ezekre a kérdésekre, akire vonatkozik: a jelöltektől. Ehhez bíznunk kell a saját ítélőképességünkben, hogy észrevesszük, ha valaki hazudik, vagy egyszerűen nem győz meg minket. Másrészt nem tudhatjuk, hogy ha valaki más egy jelölt ellen beszél, azzal nem e valaki másnak kampányol. Ha meggyőződésünk, hogy valaki alkalmas, akkor arról igyekezzünk minden érdemi információt másnak is átadni, de senki ellen nem beszélni. Legyen ez a választás más, mint a korábbi, ne rossz emberekről beszéljünk, hanem jó emberekről. Aki rossz emberekről beszél, azt meg se hallgassuk! Dicsérjünk, érdemeket hallgassunk, és ez alapján sokkal könnyebb, igazságosabb és talán helyesebb lesz dönteni.
2019.09.05.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.