Egyébként… írhatnék én ide bármit? Nem.

De ha bármit írnék, akkor is elolvasnák, és bármit írnék, akkor sem olvasnák? Vannak, akik csak átfutják az újságunkat, amire több ember is elég sok időt szentel, hogy az formailag és tartalmilag is igazán összeszedett legyen. És vannak, akik minden betűjét átrágják még akkor is, ha valamelyik cikkről már előre tudják, hogy nem ők a célközönség. Még is az újság egyik szerkesztőjeként szomorú azt a véleményt hallani, hogy: „azt a cikket rendszerint átugrom”. Pedig egyrészt természetes, hogy egy 30 éves egyedülállót nem érdekli a Gyerekházról szóló rész, és egy ovis gyermek édesanyját nem érdekli a Gondozási Központ cikke.

De vannak cikkek, amiket nem ártana tényleg mindenkinek úgy átolvasni, hogy értelmezni is próbálja a szavakat és mondatokat. Sokan szeretnek kritizálni bármit, amihez nincs közük, vagy aminek nem látják értelmét, vagy egyszerűen nem értik. Sokan gondolják bele mindenbe azt, hogy valakik abból mekkora haszonra tesznek szert. Pedig ha csak az újságból tájékozódnának, és értve olvasnának, már olyan információkra lelnének, amikből sok gyanúsítgatásokkal terhelt elméletet elvethetnének.

Egyébként mindenki előtt ott a lehetőség, hogy kérdezzen. Nem nagy ez a falu, bárki megtalálható. Még a polgármesternek is biztosan fel lehet tenni kérdéseket BÁRMIvel kapcsolatban a falugyűlésen. Ajánlom is mindenkinek, akinek bármilyen gondja van a faluval, rendeletekkel, hivatallal, utakkal, járdákkal, emberekkel, állatokkal... talán én is ott leszek, még talán kérdezni is fogok. Mert van kérdésem, van, amit még nem értek, és hivatalos választ várok. A legjobb módja a kérdések tisztázásának, ha nyilvánosan intézünk kérdést az illetékesek felé. Szóval, akinek gondja, baja van, az jöjjön, ne magának és a szomszédjának morogjon. Annyit megtehet bárki, hogy kérdez. Talán. Még.

2018.03.27.