Egyébként…  Detroit.

Egy időben az USA egyik legnagyobb városa, Michigan állam fővárosa volt. Az autóipar változása és belső viszályok miatt a lakosságának száma a harmadára csökkent. Szellemvárosként emlegetik.

Mitől szellemváros? Mert olyan mintha meghalt volna, és csak az emlékei maradtak volna hátra. Házak ezrei, gyárépületek, kórházak, templomok, középületek néptelenedtek el, városrészek ürültek ki, ahol a bűnözőkön kívül sokszor csak elvadult kutyák falkáival futhatna össze az ember, már ha járna arra bárki. Omladozó épületek okoznak szorongással teli furcsa érzést az emberben. Furcsa érzést, hogy itt mennyi élet volt korábban, mennyi munkát, energiát, akaratot és reményt áldoztak az itt élők ezért a rengeteg mindenért, ami most az ürességének súlya alatt roskad össze.

A helyi könyvtár, ami valamikor az egyik legnagyobb volt az államban, gyilkosságok helyszínévé vált, vagy holttestek rejtekhelyeként szolgál. Autógyárak, amiben több tízezer ember dolgozott, most ablaktalanul, kapuk nélkül, dülöngélő betonhalomként várja, hogy egyszer majd valaki talán feltakarítja. Otthonok. Rengeteg otthon, gyönyörű, százéves épületek, amiben biztosan több generáció felnőtt, amiknek minden zugából árad az „egykor otthon” érzés, hogy a sok apró részlet, a díszítések, a színek, a körítés mind idomuljon a családhoz, gyakorlatias és mégis szép lak legyen a benne lakóknak. És ilyen otthonokból van teljesen elhagyva sok száz, ezer. Akik itt éltek már messze laknak, sokszor eladni sem próbálták meg a családi fészket, mert volt, hogy az egész utca elköltözött.

A családi házak még jobban erősítik az emberben ezt a „valami nincs rendben” érzést, hogy ilyen nem lenne szabad, hogy megtörténjen. Amerikai álom. Ahol minden szép és jó. Vagy csak előre szaladtak néhány évet. Érti az ember a történteket, amik ide vezettek, de mi hiányzott, hogy ez ne történjen meg? A jelenlegi városvezetés a problémákkal szembenézve igyekszik mindent megtenni, hogy megállítsák a teljes elnéptelenedést, és talán visszafordítsák a folyamatot. Biztosan sokat lehetne tőlük tanulni, mivel nyilván tanulmányozták a helyzetüket, hogy mi az, amit most lehet tenni, és mik voltak azok a hiányzó „apróságok”, amik megakadályozhatták volna egy város halálát. Érdekes módon egyik fő projektjük az árván maradt házak lebontása.

De lehet ezen gondolkodni szabadabban is. Egyértelműen látszik, hogy az épületek, intézmények önmagukban képtelenek voltak megtartani a lakosságot. Az egység hiánya is egyértelmű jel, mivel az egyik legnagyobb probléma a faji zavargások voltak, a biztonság és a nyugalmas élet lehetőségének hiánya ugyanannyi embert üldözött el, mint a munkanélküliség. Mivel egy óriási városról van szó, az ember könnyen el tudja képzelni a ragaszkodás hiányát, a rengeteg ember között, akik ráadásul sok más helyről költöztek be a munkalehetőségek miatt, nem alakult ki erős kötőerő a helyhez, településhez (?). Vagy ha volt is, nyilvánvalóan nem volt ez a kötődés olyan szintű, hogy megakadályozza az elvándorlást.

Vajon amikor a folyamat elindult, vagy amikor már javában zajlott, a város vezetése, vagy akár az emberek észrevették, hogy mi történik? Vagy nem volt ez elég drasztikus egy határ eléréséig? Vagy észrevették, de nem vették komolyan, esetleg nem is akartak vele foglalkozni? Vagy tették, ami tőlük telt, nem figyelve a nagyobb képet, hogy a konkrét katasztrófát mivel tudnák megakadályozni?

Mi észre vennénk hasonló jeleket, és tudatosítani tudnánk e, hogy mik azok a sarokpontok, amik ellensúlyozni tudnák az egyszerű, ésszerű döntéseket annak érdekében, hogy a mi településünkkel ez ne forduljon elő? Nincs viszont aranyszabály, nincs biztos módszer, de aki más kárán nem tanul…

Egy óriási város drámája jól megjeleníti, hogy az érték az emberekben van. Egy emberben is, ha az épp annyit tesz, ami szükséges és jó. Az embereket kell megbecsülni és nem ereszteni. A közösségekre pedig ez hatványozottan, annyiszor értendő, amennyi tagja van. Őket kell fejleszteni. Nem a munkára, hanem a közös értékek, a kultúra, a közös pont, a település értékelésére, őrzésére, megtartására. Nem lehet az épített infrastruktúra egyik részét sem az emberi infrastruktúrák, a közösségek elé helyezni. Mert ha közösség nincs bennem lehetek sok szintes, csillogó-villogó palota, mit sem érek.

2021.11.05.