Egyébként… visszatérők.

Gyűlölik mindenhol a migránsokat, mert minek jönnek ide, az emigránsokat is, mert miért mennek el, de különösen gyűlölik a hazatérő emigránsokat. Mert hát hol voltak ők akkor, amikor nehéz volt? Könnyű volt nekik, hiszen biztos a szájukba repült a sült galamb! És mennyire halmozottan útálja ezeket a csoportokat egy zártabb közösség, egy falu.

Jelenleg a helyzet Rimócon: majdnem mindenki elmegy. Elmennek máshova tanulni, dolgozni, végül lakni. Mert máshol ehhez minden adott, minden így könnyebb. Lehetne itt lakni, csak ahhoz megfelelő óvoda, iskola, és megfelelő munkahely kellene, na meg nyugodt utcák, csendes házak. Akkor tényleg gond nélkül lehetne élni mindenkinek a faluban. De máshol ezek valóban megvannak: tudnak iskolába járni, van munkahelyük, és akár a nyugalom is megvan. Mindenki, aki eljár, az már csak félig van otthon, rengeteg települést hívnak alvó-falunak, alvó-városnak, mert az ott élők már szinte nem is élnek ott, csak hazajárnak aludni. Nem ott élsz, ahol alszol… ott élsz, ahol élsz.

A falugyűlésen hangzott el: „a faluról döntsenek azok, akik itt vannak, akik itt élnek. Akik elmentek, azok ne szóljanak bele.” Így is lehet… aki nem itt tanul, aki nem itt dolgozik, aki nem itt lakik, az ne szóljon bele! Mindegy, hogy jót akar, hogy jó ötlete van, hogy okos. De mégis mit törődne bárki a faluval, aki máshol lakik, ha nem azért, mert valamiért szereti ezt a falut, szereti, ami volt, ami még megvan belőle, ami lehetett volna, ami még talán lehetne. De kuss! Ne akarj segíteni, ne segíts, ne tedd, ne szólj bele! Mondta az egyik képviselő.

És mi van, ha valaki még szeretne visszatérni? Egy hazatérőt így kell fogadni? Bárkit, aki rövidebb-hosszabb időre kénytelen elköltözni, de gondolkodik azon, hogy visszajöjjön, annak ezt az üzenetet szánjuk? Ki jönne így vissza? Pedig a visszatérők hozhatják rendbe a dolgokat. Tudom, élnek még a faluban sokan, na de kik azok, akik egyre fogynak, akik elköltöznek? Megválaszolom: a fiatalok, akik a falu jövőjét jelentenék. És kik azok, akik egyre többen vannak? … ???

Nem is akarok nagy neveket hozni példának, legyen elég az az egy fiatal, aki talán a legmesszebb jutott, aztán hazajött, és negyed évszázadig irányította jól a falut. Őt is lehetett volna így várni: te ne szólj bele! Milyen jó, hogy akkor nem így gondolkodtak, de nagy kár, hogy most már igen.

Most ellenségeskedés van. Van, aki azért marja a másikat, mert meg mer szólalni, van, aki azért, mert még tenni is akar. Vagy mert volt mersze elindulni a választáson. Szerintem olyan is akad, aki csupán azért gyűlöli a másikat, mert belátja a saját tévedését, de képtelen beismerni mások igazát. Indulatos a jelenlegi vezetés (ami nem egy főt jelent), előre fél és ezért gyűlölködik a következőnek sorba álló, előre elutasítja azokat, akik érdemben tennének valamit, persze a látszatra sokat ad, a vélemények most nagyon érdeklik. A gyűlölködésnek semmi értelme, és nem használ, csak árt. Ez annyit ér, mint ha csak ölbe tett kézzel várnák a csodát, hogy valaki megoldja, de senki nem tudja megoldani, mert aki megoldaná, azt elüldözik.

Nem elég ölbe tett kézzel nézni ahogy történnek a dolgok, mert ami most történik, az csak a széthullás. Tenni kell, megragadni minden apró lehetőséget, mindennek utánaeredni, el nem engedni és csinálni, csinálni, csinálni: nem csak a szájukat jártatni! A képviselő testületnek nem azért kell összejönnie havonta, hogy mindent egyöntetűen megszavazzon, hanem azért, hogy képviselje a falu érdekét, az itt élők érdekét, elsősorban azok érdekét, akik valóban tagjai a közösségnek, és ahhoz hozzátesznek. A képviselőknek az is a dolguk, hogy kritikát fogalmazzanak meg, nem csak a néppel, a civilekkel, a tenni akarókkal szemben, hanem olykor a polgármesterrel, a jegyzővel szemben is, ha az szükséges. A falunak pedig érdeke, hogy akik elmentek, és egyszer visszajönnének, azokat tárt karokkal várják, lehetőségekkel, épülő, szépülő élettel. Mint a tékozló fiút a példabeszédben az apja (most úgy is menők a bibliai idézetek). A szülők, nagyszülők vajon mind azt akarják, hogy az unokáik máshol éljenek? Jelenleg persze a legtöbben azt tanácsolják: „Költözz el innen gyermekem, ott jobb fizetésed lesz, nyugodt életed!”. De akkor miért itt élte le az életét, ha nem köti ide semmi? Köti, elég erős kötelék, amit kénytelen feladni, a gyerekének és saját magának hazudni, és végül a házát a CSOK-ért sorban álló cigányoknak eladni. Nem az lenne a helyénvaló, hogy: „Gyermekem, itt a házam, ha meghalok, megöröklöd, sőt építhetnénk újat is, élj itt, ebben a faluban, mert ez egy olyan falu, ahol jó élni!”. Mennyivel jobb lenne ezt hallani azok szájából, akik már biztos itt maradnak, amíg csak élnek.

Ezért viszont rettentő sokat kell dolgozni, nagyon nagy változásokat kell véghez vinni, merni kell beleállni csatákba, pofonokba, mert csak úgy lehet sikereket elérni. Ha azonban minden a jelenleg is tartó és a most előre valószínűsíthető vezetési morállal, stílussal és habitussal fog folytatódni, akkor ez nem fog megvalósulni. Teljes váltás kell. Ami eddig volt, már nem működik… illetve jelenleg vegetál, de fejlődni képtelen, a jelenlegi helyzetért nagyban felelős. Nem csak személyi, de hozzáállás terén is változtatni kell. Nem csak a polgármester és a képviselők terén, de a választóknak is változniuk kell. Választaniuk kell, hogy a csendes elmúlást vagy az építkezést, a jövőbe tekintést, a stratégiai gondolkodást, a pozitív hozzáállást, a vállalkozói fejlődő attitűdöt választják. Ehhez még kellenek az ezeknek az elvárásoknak megfelelő polgármester és képviselő-jelöltek. És ha van megfelelő jelölt, akkor amellett karakán módon kell kiállni azoknak, akik értik és látják, hogy mi a tét, miért jó az egyik, és miért rossz a másik. Változni kell abban is, hogy igen is fontos meggyőzni másokat a választás tétjéről és arról, hogy kire szavazzanak, vitába kell szállni, szóba kell hozni! Mert ha a kevesek hagyják a többséget túl kevés információ nélkül dönteni, akkor rossz döntés fog születni. A választók felelőssége is, hogy ne csak döntsenek, de másokat is tevékenyen igyekezzenek meggyőzni.

2019.07.03.