Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kerek kert és abban két fa. Az egyik egy termő almafa volt, sok énekesmadár fészkének otthona. A szomszédos fán pedig sok kakukk és kígyó élt.

Egyszer az egyik kakukk átrepült a szomszédos fára, és tojt egy tojást az egyik fészekbe. Majd a többi kakukk is így tett, így a legtöbb fészekbe került kakukktojás.

Telt múlt az idő, és a kígyó is átmászott a másik fára és az egyik fészekből mind kiette a tojást. Ezzel aztán el volt jó ideig, de azért időnként újra útnak indult és lakmározott a termő fán lévő fészkekből.

Majd kikeltek a kakukkfiókák, és növekedni kezdtek a többi madárkával együtt. Aztán elkezdték kilökni befogadó fészkük kismadarait, akik a földre zuhanva meghaltak.

Ez így folyt tovább, és egyik madárnak sem jutott eszébe, hogy megvédje fészkét a kígyóktól vagy a kakukkmadaraktól. Idővel az almafáról kipusztultak az énekesmadarak, helyüket pedig átvették a kakukkmadarak és a kígyók.

Mert élni kell a kakukknak és a kígyónak is valahol, de az énekesmadárnak is. A kakukk és a kígyó az énekesmadár kipusztulását sem tartja nagy árnak az almafa megszerzéséért.

Szerencse, hogy nekünk itt Európában több eszünk van az énekesmadárnál. Ugye?

2016.08.01.