Egyébként… pletyka

…a pletyka ritka gusztustalan dolog. Tudja ezt mindenki, hiszen magát a szót sem mint pozitív fogalmat ismerjük. A wikiszótár definíciója szerint: rosszindulatú szóbeszéd, mendemonda; egy személyes ügyet, illetve kitalált vagy elferdített esetet alattomosan mások előtt kitárgyaló, kiteregető, felelőtlen vagy ártó szándékú híresztelés, amely az érintett személy becsületét érinti, őt gyanúba, rossz hírbe hozza. Máshol tömörebben fogalmaznak: a rosszakaróid találják ki, a hülyék terjesztik, és a buták elhiszik. Mindkét esetben a rosszakarat az alap. Tisztességes ember nem pletykál, még ha meghall is egyet, azt kétséggel fogadja, ha érdekli a téma, akkor hiteles forrásból utánajár. Egyértelmű, hogy pletykálni, pletykát kitalálni, terjeszteni, színesíteni csak kifejezetten rosszakaratú ember szokott, akiben nincs felelősség vagy lelkiismeret az iránt, akiről beszél. Vagy az egyszerű, ostoba emberek, akikről tudjuk, hogy a véleményére nem is kell adni. Aki tudja, hogy a másik rosszat akar, vagy egyszerűen túl ostoba ahhoz, hogy valamit tisztán lásson, vagy az igazi formájában adjon elő, az nem hallgathatja meg egy ilyen ember történetét. Rá kell szólni. Az ostobára is és a rosszakaratúra is. Mi értelme a pletykának? Javító szándék nincs benne, mert a legtöbbször a kitaláló és a terjesztő is abban reménykedik, hogy akiről szól ahhoz el se jusson, inkább csak a következmények csapódjanak le rajta, így tanulni és következtetést levonni sem tud belőle.

Tisztán annyi az értelme egy-egy pletykának, hogy mások előtt besározzunk vele valakit, valakiket. Ezzel talán többen saját magukat akarják jobb színben feltüntetni. Ahelyett, hogy tenne valami értelmeset, sokaknak az a legnagyobb öröme az életben (és sajnos valóban), hogy mások hibáit vagy kitalált hibáit szóvá teszi…

Mivel normális, tisztességes, okos ember nem pletykál és el sem tűri a pletykát, ezért javaslom, hogy mindig szóljunk rá azokra, akik szerintünk pletykálnak. Ha van hozzá közünk, akkor saját érdekünkben járjunk utána, hogy kitől származik. Én legtöbbször azonnal megszakítom az adott beszélgetést, mikor az úgy kezdődik, hogy „mindenki azt mondja”, „valaki azt mondta”… ilyenkor rá kell szólni a beszélgetőpartnerre, hogy pontosan nevezze meg a forrást. Hiteltelen információkon nincs értelme rágódni. Ha nem akarja megnevezni, akkor szinte biztos, hogy pletykáról van szó, és általában éppen egy pletyka-támadás részeseivé akartak minket tenni. Ha ugyanis a terjesztők, vagy akár a bólogatós, „minden szavadat elhiszem” emberek sorába állunk is be, akkor mi is a pletyka részeseivé vállunk, mi is a rosszakaratú oldalra állunk. Lelkiismeretes ember nem terjeszt, nem hisz el pletykát. Sokkal inkább rá kell szólni a kedves pletykázóra, hogy ezt fejezze be, és ha olyan a kapcsolatunk az áldozattal, hogy megtehetjük, akkor szóljunk neki azonnal, hogy legyen lehetősége védekezni, magát tisztázni. A pletyka mocskos dolog, ne koszoljuk vele össze magunkat, ne piszkítsunk össze vele másokat és ne hagyjuk, hogy másokat besározzanak ilyen aljas módon!

2015.07.27.