Egyébként… idő

Év, hónap, hét, nap, óra, perc, másodperc… Rohan, kifutunk, nem marad, elfogy, nem jut, kevés, nincs.

Ez az, amiből sosincs elég. Tervezünk, de nem végezhetünk, mert nem mi végzünk, nincs a kezünkben az idő, hogy gazdálkodhassunk vele.

Aki jól tudja beosztani az idejét, annak többje van, mint akinek rengeteg pénze van. Mert mi értelme a pénznek vagy bárminek, ha nincs idő kihasználni azt? A rendelkezésünkre álló időt nem tudhatjuk, csak remélhetjük, hogy a legjobban használunk, használtunk ki minden percet, hogy ne legyen egy pillanat sem felesleges, hiába való.

“Mind így van ezzel, ki hasonló időket megél, de a döntés nem rajta áll. A mi dolgunk eldönteni, hogy mit kezdjünk az idővel, ami megadatik nekünk.” - Gandalf, A Gyűrűk Ura

Haszontalan időpazarlás létezik, de mindenki maga kell tudja, hogy mire érdemes az idejét, az egyik legdrágább vagyonát felhasználni. Van akinek a munkája a legfontosabb, és minden idejét erre áldozza. Van akinek a családja sokkal fontosabb, és amennyit csak lehet, velük van. Van akinek a hobbija jelent olyan sokat, hogy több időt áldoz rá. De van akinek az egyszerű pihenésre vagy a szórakozásra van ideje. Nem haszontalan ez sem, az sem, ha valaki a pénzét költi, arról sem mondhatjuk meg, hogy ki mire tegye, mikor dönt jól, mitől teljesebb, boldogabb az élete.

Aztán az időnek van szava is, amit általában senki sem ért meg. Mert mindenkinek mást mond az idő szava, épp azt jelzi, hogy számára épp változás van folyamatban, ami rengeteg ideig tarthat, hogy végül már más legyen fontos, azután már másra fordítsa idejét.

Másokat úgy láthatunk, hogy fecsérli idejét valamire, valamivel, és ez azért szokott bosszantani bárkit, mert a legértékesebb dolgot pazarolni látjuk. De ritka az az eset, hogy mi másoktól időt kaphatunk, nyerhetünk. Ha mégis, akkor viszont azt értékeljük a legtöbbre. A közösen töltött minőségi időt, ami minden résztvevőnek fontos. A segítséget, amikor azért áldozunk az időnkből, hogy másnak vagy egyáltalán vagy kevesebb idő alatt sikerüljön megoldani valamit. A legnagyobb hála jár annak, aki az idejéből ad, és a legkellemetlenebb adósság, mikor más idejét pazaroljuk.

Az idő végtelen, de számunkra a földi életben véges, ráadásul nem tudjuk mennyi van belőle. Az idő relatív, amikor jó történik rohan, amikor rossz, akkor vánszorog. És legutolsó sorban gyógyszer, mivel ahogy minden, úgy a fájdalom és minden bú is elmúlik idővel.

2022.01.07.