Egyébként... maradjatok gyerekek

Azt gondoljuk felnőttünk, nem vagyunk gyerekek. De nem tudjuk megmondani, hogy mikor volt az a pillanat, amikortól már nem vagyunk gyerekek. Amikor a gyerekkor összes "gyermeki" tulajdonságát magunk mögött hagytuk. Meglehet azért, mert ez a pillanat valójában még nem jött el, és lehet, hogy soha nem is fog. Valójában mindenkiben van valami gyerekes. Valami apróság, ami örökre a személyiségünk része marad, ahogy a gyermeki énünk is mi vagyunk. Sokszor görcsösen küzdünk valami ellen, amiről úgy gondoljuk, hogy amiatt nem vesznek minket komolyan. Pedig lehet, hogy ezt más bennünk észre sem vénné, de a próbálkozás elárul minket. A gyerekek épp ezt csinálják, amikor mímelik a felnőtteket, de ők egyszerre csak egy területre tudnak koncentrálni, egy valamit játszanak el, hogy hogyan csinálják azt a felnőttek másképp, és tökéletes görbe tükröt tudnak mutatni.

Gyermeki a lelkesedés, mikor teljes hévvel, tiszta buzgósággal vagyunk oda valamiért. Egy leírhatatlan érzés, mikor boldogok vagyunk attól, hogy a célért tehetünk, és ha a célt elérjük, az jelent abban a pillanatban mindent. És mennyien játszák meg az unottat, hogy őket semmi nem érdekel, nekik semmi sem számít. Vajon ki a boldogabb?

Gyermeki a gyengeség, hogy nem vagy képes valamit kezelni, hogy elesett vagy, hogy valamit nem tudsz, nem értesz, nem bírsz. Felnőttek ebben játszák meg magukat legtöbbször, hogy erősebbnek, okosabbnak mutatják magukat. Ez viszont általában átlátszó vagy kiderül, és még nevetségesebbé válunk miatta, és végeredményben úgy sem tudjuk, amit nem tudunk, csak még őszinték sem vagyunk.

Gyermeki a naivitás, amikor őszintén bízol az emberi jóban, hogy elhiszed másoknak, amit mondanak, tesznek, nem gondolsz hátsó szándékot. A bizalmatlanság már teljesen természetes felnőtt tulajdonság, de mennyivel mosolygósabb egy bizakodó ember. Meglehet, hogy csalódik, de a csalódás akkor is csalódás, ha az ember eleve bizalmatlan.

Gyermeki a remény, hogy minden megoldódik, mert valaki vagy valami biztosan megoldja, mindenre van válasz, mindig lehet optimistának lenni. Persze nem mindig alakul minden jól, de ez még nem jelenti azt, hogy mindenhez pesszimistán, negatívan kell hozzáállni a kezdetektől. Aki mindig reménykedik, az egyrész sokkal nyugodtabban alszik, másrészt a hozzáállása miatt is nagyobb arányban viszi sikerre a céljait.

Gyermeki a hit, ami erős, mert nincs benne kétség. Amit hisznek azt valóban elhiszik, valóságnak tudják. Felnőttként hajlamosak vagyunk mindent megkérdőjelezni, sokszor még azt is, amire tudjuk, hogy nem lehet egyszerűen és földhözragadt racionalitással kezelni. És ki veszít? Aki a hitét elveszíti, az mindent elveszít.

Gyermeki a félelem. A mindent lebénító érzés, amikor olyannal találjuk szembe magunkat, amiről elképzelni sem tudjuk, hogy leküzdhetnénk. A felnőttek is félnek, és egyre elfogadottabb, hogy vannak félelmeink, mivel valóban vannak dolgok, amiket nem tudunk legyőzni. Aki küzd a félelme ellen az bátor, de az igazi félelmet nem is lehet legyőzni, így aki azt mondja, nem fél semmitől, az hazudik.

Gyermeki a szélsőségesség, hogy valami csak így, vagy csak úgy lehetséges. Csak az enyém, csak a tiéd, csak így lehet, kizárólag fehér, kizárólag színes, másnak nem lehet igaza. Ha egy felnőtt gyerekesen szélsőséges, azt legtöbbször már észre sem vesszük. Ez az egyik legártalmasabb tulajdonság, amit a legtöbben nem tudnak vagy nem is akarnak leküzdeni. Pedig óriási károkat okozott már, és még fog is.

Gyermeki a játék, a felszabadultság és a szórakozás. De gyermeki az is, aki túl komolyan veszi magát, mert az apróságokat is óriásinak tünteti fel, és sokszor nem tudja élvezni az életet.

Gyermeki a felelőtlenség, amit egy magát felnőttnek gondoló ember már nem engedhet meg magának, akkor sem ha magáról, de különösen nem, ha másokról van szó. Milyen ember az, aki kibúvik a felelősség alól?

Gyermeki a tudatlanság, amit kemény munkával lehet leküzdeni, közben a bölcsesség csupán tapasztalatból eredő rálátást jelent. Ahogy egyszer egy már idős és valóban okos ismerősöm mondta: „…akinek fiatalon nincs ki a négy kereke, az öregnek is csak egy vén hülye lesz!”.

Az arányosság lehet a dolog kulcsa, hogy mikor vállunk személyiségünk több területén inkább felnőtté. Persze nem szabad túlzásba esni, valami mellett ki kell tartani, valamiben gyermekinek kell maradni. És ha azt mondják, hogy „Nőj fel, ne légy gyerekes!”, válaszoljuk azt: inkább maradj te is gyerek egy kicsit!

2022.02.02.