Kilenc nem egyenlő tízzel, 0,9 nem egyenlő 1-gyel, a 90% az nem 100%. Minek valamit „félig” csinálni? Aki így áll hozzá, annak tulajdonképp időpocsékolás, aki meg mindent belead, annak a lelkesedését veszik el.
„Vagy rendesen vagy sehogy!” – remélem még sokan vannak, akik így gondolkodnak a munkájukról. Bár sokat tapasztalom, mennyien fogják meg könnyebb végénél a dolgokat, legyen meg a minimum, a 90 vagy inkább 80, 70%, a fizetés megjön így is. Hosszabb távon viszont nem kifizetődő így gondolkodni. Ha meg a magunk számára csinálunk valamit, nem hiszem ha valaki belegondol elfogadja azt, hogy ne tökéletes munka legyen letéve az asztalra. Ha kihagyjuk a sót meg a borsot, attól az étel még elkészül, de ki fogja megenni?
Ki gondolhatja, hogy következetlen gondolkodással következetes eredményre lehet jutni? A nem teljes munkát végző hogyan várhatja el a teljes munka érdemét? A templomba eljárni egy dolog, de vajon minek kell oda menni? Nem azért, hogy ott legyünk. Részt kell venni a cselekményben, térdelni, állni, imádkozni, könyörögni, sőt énekelni kell. Mert a legteljesebb 100%-nak, az Istennek nem elég a 70, 80, 90%, de még a 99% sem. Sokan kifordítva gondolkodnak ezekről: a nagymamától az ajándék csak a bérmálkozáskor van, tehát bérmálkozni kell, ahhoz meg az a fránya pap nem elő írja a hittant? Ez fordítva van. Aki úgy gondolja, hogy léte nem egy marék hamu mozgó verziója életében, hanem mindennek oka és értelme van, az hisz, aki hisz, az kíváncsi a hit rejtelmeire, aki felnő ezek megértésére, az részesülhet szentségekben, és akkor jöhet az ajándék a nagyitól, meg jöhet a templomi esküvő. Só nélkül nincs leves, hit nélkül nem kell a templomi díszletre áhítozni. Aki hisz, az pedig 100%-on hisz, fél a következményektől, imádkozik.
Aki imádkozik, az pedig nem azért teszi össze a kezét, mert az van mondva, hanem mert könyörög és mert ezzel fejezi ki Isten felé, hogy amíg vele beszél, addig nem mással babrál, nem mással foglalkozik, hanem 100%-ig a lényegre figyel. A Himnuszunk egy szép ima: összetett kézzel kell mondani, nem vigyázzállásban.
2017.05.03.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.