…milyen jó lenne, ha mindenki megtartaná, amit ígér. Ahogy a közmondás mondja. De felvetődik, hogy én magam, vagy a kedves olvasó akár, milyen ígéretet tenne, amit valóban meg is tartana. Valami komolyabbat. Erre már nehéz megfelelő választ, bevállalható ígéretet találni, mert a szokásaink, a kényszereink és a hibáink rabjai vagyunk. Ellenben másoknak olyan jó ígéretet lehetne adni a szájába:
Soha többé nem rúgok be! Nem cigizem többé! – sokaktól jól esne, ha ezeket megfogadnák.
Nem ütök meg nőt! Nem randalírozom! Nem teszem tönkre más tulajdonát! Nem tüzelek a kertben kedden! – ezek társadalmi normák, törvények mégis sokaknak erőfeszítésébe kerülne, hogy megállják.
Nem pletykázom többé! Nem leskelődöm a szomszédba! Nem tartok haragot! Visszaköszönök az utcán a nekem köszönőnek! Előre köszönök! – faluban van, ami egyértelmű, és mégsem az.
Elmegyek vasárnaponként misére! Kifizetem a tartozásomat a családtagomnak! Nem szólom meg többet ezt az embert! – egyáltalán hogy alakulhat ez így?
Nyugodt maradok! Nem mérgelődöm ezen a dolgon többet! Elkezdek fogyókúrázni! Változtatok! – az egészségünk és az életünk múlhat ilyen ígéreteken.
Azonban a legtöbben ha meg is ígérnénk a ránk szabott ígéretet, vajon megtartanánk? Ha mindig megtartanánk, akkor soha senki nem menne gyónni, soha senki nem menne bírósági tárgyalásra, kevesebben lennénk haragban embertársainkkal és valószínűleg sokkal kevesebben kerülnének idő előtt kórházba.
2016.09.29.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.