Korlátozottak vagyunk, a magunk kis világába zárva. Ezt a világot Isten teremtette nekünk, és szebbé is csak az által lehet, amit ő tett bele, vagy amit általa „hozhatunk létre”. Mert vagy csak utánozzuk azt, ami már létezik, vagy az ihlet, a legnagyobbak által sem megértett, csupán felhasznált sugallat hatására hozunk létre olyan produktumokat, amik szebbé, az „istenihez” közelebbivé teszik napjainkat.
Mert mondjon valaki egy példát olyan ötletre, ami nem egy korábbi ötleten alapul, vagy arra nem visszavezethető. A legtudományosabb sci-fik, a legelrugaszkodottabb fantasik is csak korábban létező, vagy már korábban kitalált elemekből építkeznek. Ha a történetük új is, önálló teremtményeket, tárgyakat nem tudnak kitalálni. Képtelen az ember egy bizonyos határt átlépni, mert ezek közé a határok közé vagyunk zárva.
A tálentum, tehát a tehetség, amivel meg lettünk áldva pedig végképp nem tőlünk függ. Azt kaptuk, csak az az egy dolgunk van vele, hogy jól használjuk, kamatoztassuk.
Az ihlet, a múzsa csókja pedig az én felfogásom és akár mondhatni tapasztalataim szerint az Isten, vagy talán inkább a közvetítő Szentlélek egyszeri, alkalmankénti ajándéka. Amit ha kap az ember, rövid ideig a fellegekben, a mennyekben érzi magát, mert valami olyan tapasztalásban van része, hogy amit érez nem belülről, csak a belseje által jön létre. Ezek azok a pillanatok, amikor mi magunk vagyunk Isten üzenetének postásai, és többszörözött erővel tudjuk ilyenkor átadni a mondandót. Sőt az ilyen mondandó a hallgatóságban is más hatást vált ki. Számomra különösképpen a zene az, amiben felfedezem ezeket a csatornákat. A zene a lélek hárfája, amin az ember ujjaival a jó Isten játszik. És ezeket a zenéket jó hallgatni. Az így létrehozott művészet az igazi. Mert nem csak hangot képet, nem csak érzést, hanem belső üzenetet hordoz.
Ezért gondolom, hogy nem csak a vallásos szándékkal létrehozott művészet, de az összes ihletett, tehetséggel megáldott mű érdemes a figyelemre, mert mind Isten üzenetét hordozza. A határokon belül újat csak a történeteinkkel teremthetünk, de hát lehet, hogy éppen ezért vagyunk.
2018.01.05.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.